A gyapjúfonodát nagyapám, Linder Antal alapította 1936-ban. Ő sajnos a II.világháborúban elesett 1944-ben, valószínűleg a Don kanyarnál. Halála után nagyanyám, Keszler Margit folytatta a tevékenységet.
Az ötvenes években titokban működött a fonoda, az alapanyagot rejtegetni kellett, a gépeket leplombálták, sőt majdnem államosították is. 1956 után megengedték a hivatalos működtetést.
A 80-as évektől édesapám, Linder Antal vitte tovább a családi műhelyt, egészen 2006-os nyugdíjazásáig. Ezután egészen 2014-ig nem működött. Ekkor döntöttem úgy, hogy felelevenítem a családi hagyományokat és részben tisztelegve a tradíciónak, részben üzleti lehetőséget keresve benne újraindítottam a sok éves gépeket.
Indulásától a nyolcvanas évekig szinte kizárólag kézi kötőfonalra volt igény, ezt követően álltunk át a szövőfonalak irányába. Jelenleg is 95%-ban szövőfonal gyártás zajlik. Ennek oka, hogy lassan kihal az a nemzedék, aki kézzel egyáltalán kötni tud, valamint nulla közelébe redukálódott az igény a kézzel készült, igényes termékekre, amióta megjelentek a kínai üzletek és a turkálók.
Termékeinket elsősorban népművészeti egyesületeknek, iskoláknak, szövő szakköröknek tervezem értékesíteni. Széleskörű alkalmazásra egy példa: Nagykanizsa környékén jurtát építettek az általunk kártolt anyagból.
Rendelésre természetesen kézi kötőfonal is van, illetve lesz is.
Hosszabb távú terveim szerint a műhelyből lehet akár múzeum is. Előzetes egyeztetés esetén már most is látogatható.